29. Az islam vallás

Az arabok vallása kezdetben politeista volt (Allat a nõi, Allah a férfi isten), de 570. körül a Hašim nemzetségbõl (Amînatól és Abdullahtól) megszületett a nagy vallásalapító, Mohamed. Fõbb városaik ekkor Mekka (vallási központ), Jatrib és Taîf voltak.

Szülei hamar meghaltak, de nagyszülei is, akik magukhoz vették. Nagybátyja, Abu Talib vette maga mellé, és Mohamedbõl karavánkísérõ lett. Útjai során megismerkedett a szomszédos népekkel, és azok szokásaival. 590. körul már karavánvezetõ volt, majd 25 évesen (kb. 596-ban) elvette az özvegy Hadidzsát, akinek a szolgálatában állt. Szerette õt, és pénzt is jelentett neki a házasság. 611-ben visszavonult a Hira-barlangba, ahol Gebrail közvetítésével látomásban volt része; kinyilatkoztatott neki az örök írás, amit írni nem tudván szóban terjesztett. Tanítását 611-622-ig szabadon terjeszthette, de abban az évben mind Hadidzsa, mind Abu Talib, a Hašim vezetõje meghalt. Meghalt tehát védelmezõje, pedig annyi év alatt csupán 80 hívet szerzett. A Hašim új vezetõje Abu Lahab lett, aki támadta, ezért a Korán 111. s rájában elítélte. Mindezek hatására 622. július 16-án végrehajtotta a higrát, elköltözött Mekkából Jatribba. Ez a mohamedánok idõszámításának kezdete, és azóta hívják a várost Medinat-an-nabi -nak, a próféta városának. Itt fejezte be a vallás kidolgozását.

Maga a szó, hogy islam odaadást jelent, a követõt muslimnak nevezik. A vallás szent színe a zöld, szent könyve a Korán. Ez 114 s rából áll. Minden ének ayetekre, versekre bomlik. Minden s ra bevezetõ sora: “A könyörületes és irgalmas Isten nevében” (Bismillah). A korán a Fatihával kezdõdik, mely 7 ayet. A leghosszabb s ra a 2., amely 286 ayetbõl áll (ebben vannak leírva a szokások, stb). Az islam vallásnak öt alappillérét szokás megnevezni : a monoteizmus (hitvallás:La ilahi illa Allah[Nincsenek istenek kivéve Allahot]; 2:163,4:48,4:87,4:171,28:88), a böjt (kezdetben heti egy nap volt böjt, majd ez össze lett vonva a Ramadan (9.hónap, Gebrail megjelenése) hónapba. Ekkor csak éjszaka ehetnek, ihatnak, közösülhetnek.; 2:184,185,187), az ima (naponta ötször kell mosakodással egybekötve qibla [küble,mihrab] felé fordulva; 2:144,3:96,5:6,62:9), az adakozás (ez a zakat, melynek fokozatai vannak; 2:177,271,3:134) és végül a zarándoklat (minden muzulmán, ha teheti, életében egyszer el kell, hogy zarándokoljon Mekkába a Ramadan hónap után 40 nappal [kurban bayram]; 2:185,197,198,3:97,22:26-29). Néha ezekhez sorolják még a gihadot, a szent hitvédõ háborút (ez az arabok közti háború; 2:190,191,194,216). A felfogás szerint a pogányokat tûzzel-vassal kell téríteni, de az írás birtokosai (zsidók, keresztények) nem muszáj, hogy áttérjenek. A másik fajta háború, a ghaza, ahol a harcos a ghazi már hódító háború. A Koránban találhatunk továbbá bibliai idézeteket (Utolsó ítélet, Paradicsom, Pokol, Bûnbeesés, kiûzettetés, Kain és Ábel, Noé, Jónás története, Lót és Sodoma, Ábrahám [Ibrahim], József [Jusuf], Mózes [Musa], Saul, Dávid és Góliát, Salamon és Sába királynõje, Az ember teremtése, Jézus [Isa]), valamint kinyilatkoztatásokat a törvények (Nõk öltözködése, Feleségek száma, Vérbosszú helyett vérdíj, Adósság írásba foglaltatása, Uzsora és esküszegés tiltása, Paráznaság és annak rágalmazásának büntetése, lopás büntetése és az, hogy kit nem vehet el egy igazhívõ).

Az islam vallás elterjesztését Mohamed 624-ben a szent háború meghirdetésével indította meg. Az elsõ összecsapás Mekka és Medina közt 624-ben Badrnál volt, mely Medina gyõzelmével végzõdött. Ezt a 625-ös uhudi csata követte, ahol azonban Mekka gyõzött. 627-ben Mekka sikertelenül ostromolta Medinát, mire az válaszképp 628-ban megtámadta Mekkát. Ezt 10 éves fegyverszüneti megállapodás követte. Mohamednek engedélyezték 629-es zarándoklatát, majd feleségül vette egy Mekkai vezetõ lányát. A következõ évben Mohamed tehát elvégezte a zarándoklatot, majd 630. január 1-én bevonult Mekkába. A város gyakorlatilag meghódolt elõtte. Felépült a mekkai Nagy Mecset, átvette a Kába-kultuszt, majd követeket küldött a beduinokhoz, hogy térjenek át az új vallásra. A felhívást tömeges áttérés követte, így teljesült Mohamed álma, hogy az arabok számára egységes vallást vezessen be. A próféta 632-ben még egyszer elzarándokolt, majd június 8-án meghalt. Ekkorra már 14 felesége volt. A 14. Abu Bakr lánya, cAiše volt. Fiai nem születtek, és utódot sem jelölt ki.

Utódai a kalifák. Ebbõl négyet mindenki elismer. Ez a 4 ortodox kalifa, Abu Bakr, Omar, Oszman és Ali. Abu Bakrnak, Omarnak és Osmannak (2) lányát vette feleségül Mohamed, Ali viszont legkedveseb lányának, Fatimának férje volt. Az elsõ kalifa, tehát Abu Bakr (632-634) volt. Kalifaságával megszilárdította az islam vallást, majd mivel Omar javasolta õt, kijelölte utódjául. Betegségben halt meg. A következõ lett Omar (634-644), aki már terjeszkedhetett. Támadásai fõleg Bizánc ellen irányultak (636: Yarm knál Herakleios ellen, 636:elfoglalta Damaszkuszt, Szíriát és Palesztínát, 638: Ierusalem elfoglalása), de megverte a perzsákat (637) és Egyiptomban elfoglalta Alexandriát. Módszere volt, hogy ha az elfoglalt népek nem tértek át, akkor nem állami, hanem fejadót kellett fizessenek, és a földeket bérelniük kellett. 644-ben egy perzsa keresztény adócsökkentésért járult elé, de nem kapta meg Omartól, akit aztán nem sokkal késõbb leszúrtak. Így persze nem jelölhetett ki senkit utódjául. cAiše, minden muslim anyja viszont Alival szemben az öreg Osmant támogatta, így õ lett a 3. kalifa (644-656). Nevéhez fûzõdik a terjeszkedés Ciprusba (648) és Horasanba (654). Eddig jól mûködõ hivatalvezetés volt, de õ lecserélte a hivatalnokokat Omayyadokra (dédapja volt Omayya), akik viszont tehetségtelenek voltak, és a törvényeket sem tartották be. Ezek hatására megmozdulás szervezõdött, melynek vezetõje Mohamed ibn Abu Bakr volt. Megölték Oszmant, így most már Ali jöhetett sorra a kalifaságban (656-661). Új központja K fa lett, de cAiše hívei Baslában csoportosultak. Az Omayyad származású damaszkuszi helytartó, Mocaviya vérbosszút akart az új kalifán. Még 656-ban megverte Ali cAiše híveit, majd 657-ben Mocaviyával került szembe. A harc során Ali került följebb, ezért ellenfele azt javasolt, hogy hívjanak döntõbírákat. Mivel Ali ezt el is fogadta, sokan elhagyták. Õk a harigiták. A síták maradtak. Azonban a bírák sem tudtak dönteni, az islam világ ettõl kezdve mégis megoszlott. A harigiták 661-ben a három kalifaesélyest (Ali, Mocaviya: Damaszkusz, Amr ibn al-As: Egyiptom) egyszerre akarták megölni ima közben, de sérüléseibe csak Ali halt bele. A következõ kalifa a sorban már Mocaviya lett (661-680). Ettõl kezdve 750-ig már csak Omayyadok uralkodtak. Az õ nevéhez fûzõdik Konstantinápoly ostroma (663), de halála után összecsapások voltak az Omayyadok és Ali hívei közt. Alinak két fia volt. Az idõsebb, Hassan lemondott a kalifaságról, ezérta síták az új kalifa halálakor Husseint ismerték el, nem pedig annak fiát, Yazîdot. 680. október 10-én (61. Muharran 10.) Hussein 400 fõs seregét Kerbelánál Yazîd 4000 emberével lemészárolta. Ez a nap azóta is gyásznap a sítáknál. Ekkor szakadt véglegesen három részre az arab világ.

A három fõ irányzat közül elsõ a harigita irányzat. Szerintük egy bûnös életet élõ kalifát meg lehet fosztani az Istentõl kapott hatalmától. Maradványai még megvannak, de közelednek a szunnitákhoz. Második a síta irányzat, aminek neve a šica Ali (Ali pártja) szóból származik. Õk a hitvalláshoz hozzátoldják, hogy “és Ali az õ barátja”. Bizonyításuk, hogy Gebrail Ali helyett véletlenül Mohamednek nyilatkoztatta ki az örök írást. Szerintük a vallási vezetõ, az imam csak a próféta családjából származhat, nem az umma (közösség) választja. Több irányzatuk is van. Egyik az imamita, akik mind a 12 imamot elfogadják. Hitük szerint a 12., Mohamed al-Mahdi 879-ben nem halt meg, csak eltûnt, de visszatér, mint megváltó. Csak az imam hirdethetne gihadot, de mivel nincs a Földön, de még él, nem lehet harc. Fontos vezetõik az ayatollahok (Isten jele). Másik belsõ irányzata az ismailita (izmaelita), mely csak 7 imamot ismer el. A 6. imam ugyan kitagadta fiát, de ezt õk nem ismerik el. A legnagyobb fõirányzat (90%) a szunnita. Szerintük az islam jog alapja a Korán, de a hagyományra is alapozhatnak (hadis: szó, sunna: tett). Ha nincs rá példa korábbról, az az igma, ami megegyezéssel születik. Az islam jog egésze a šarica. Négy fõbb vallási iskolájuk (az alapítók nevérõl): šafiita, malikita, hanbalita és hanafita. Szerintük a kalifát az umma választja.

Az arabok a 8. század elején gyrs ütemben megkezdték hódításaikat: elfoglalták Carthagót (698), Tarik az Iber-félszigeten szövetségesként sok zsákmányt szerzett (711), elfoglalták Cordobát, majd az egész félszigetet (712-759), de Poitiers-nél Martell Károly megverte õket (732). Ezalatt kelet felé is terjeszkedtek: Nasredin Hoda harcolt a buharai emírrel (712), elfoglalták Samarkandot (713), ostromolták Konstantinápolyt (717), megverték az egyesült török-kínai hadsereget (750).

Belsõ gondjaik is voltak persze, mert 747-ben lázadás tört ki, mert az Omayyadok lekezelték az áttérteket. A felkelést Abbas dédunokái keltették, és az ükunoka állt az élre. 750-ben elfoglalták Damaszkuszt, és mindenkit megöltek, de Abd ar-Rahman magmenekült, és Cordoba emírje lett. Nem ismerte el az Abbasidákat, így létre jött a független Cordobai Kalifátus.

Az Abbasidák új fõvárosa 763-tól Bagdad lett, így kapták nevüket, Bagdadi Kalifátus (1258-ig). Nagy uralkodójuk az igazságos Harun ar-Rašid (786-809) volt. Ekkor élték virágkorukat. A 10. század már csak bomlás volt. A belsõ hatalom gyengülése, és a fokozott területvesztés miatt 1055-ben a selcuk törökök foglalták el.

A mamelukok 1250-ben vették át a hatalmat, és 1517-ig megtartották azt.

A közigazgatás szempontjából a hódított területeken a tulaj vagy élt, és övé maradt a föld, vagy meghalt, és az államra szállt. Egységes pénzük az arany dínár és az ezüst dirhem volt. A tanács (dívan) feladata volt a hadügy, a pénzügy és a közigazgatás. A közigazgatás felügyelõje, a felügyelõ a vezír volt. Hivatalos nyelvük az arab volt. A hadsereget földdel fizették.